Pályaorientációs nap
Október 6-án, tanítás helyett a következő intézményekbe látogattunk el, hogy a szakmákkal itt Zircen megismerkedhessünk.
Először a Tűzoltóságon jártunk, ahol három tűzoltóval ismerkedhettünk meg. A zirci tűzoltóság három tűzoltó autóval rendelkezik. Az indulásukhoz 3 – 4 perc szükséges. A mentési eszközökkel is megismerkedtünk: feszítővágó, fogó, fémvágó, és fűrészek. Sőt még lehetőségünk is volt kipróbálni ezeket az eszközöket – akkor rádöbbentünk, milyen nehéz a tűzoltók munkája.
Az össztömege az autónak 18 tonna a felszereléssel együtt. A hívószámuk a 105, a központi a 112.
Az osztálynak az érdeklődését legjobban a víztömlők keltették fel!
A tűzoltók mentéseknél, baleseteknél, természeti katasztrófáknál, barlangi mentéseknél vesznek részt.
A következő állomásunk a zirci Rendőrség volt. Az iskolarendőr nagyon kedvesen fogadott minket. A nyomozásba való vizsgálatok folyamatát nézhettük meg, például: az ujjlenyomat, fényképek, nyomkövetés.
Ezután kimentünk a szolgálati autóhoz majd itt bemutatták a védőmellényt, a gázsprayt, a könnygázt, a gumibotot, sőt néhányunkra még a bilincs is rákerült! Tapasztaltuk mennyire nem kényelmes viselet. Beülhettünk az autóba is.
10 óra környékén a mentőállomásra látogattunk. A mentőszolgálat vezetője és két szakember fogadott minket. A rohammentő éppen beteget szállított. A szolgálati autóban láthattuk a az oxigénpalackot, gyógyszereket, kötszereket, és a GPS és a szirénákat működtető rendszert.
Ezután látogattunk el a Reguly Antal Múzeumba, ahol Kirsch Ábel bácsi fogadott bennünket. Most nem a mézzel, hanem a méhészettel, eszközeivel, kaptárokkal ismerkedhettünk meg.
A méhviaszból készült gyertyák tetszettek legjobban.
Befejezésül elmentünk a bányászati kiállításra, amiről Vida Bea néni sok érdekes dolgot mesélt. A nap végére nagyon elfáradtunk, de megérte, sok érdekességet tudtunk meg a szakmákról.
6. b osztály Fisli Levente – Lázár Hanna – Kovács Blanka – Lajtafalvi Eszter
A bánya
Pénteken reggel 8:15-kor mentünk tízen a 7.a osztályból az iskola elé, ahol Keresztesi Andi néni várt minket. Izgatottan vártunk, de időben megjött a kisbusz.
Bakonyoszlopra mentünk először az Eo-szén Kft. irodájába. Itt bekísértek minket egy terembe, ahol Fekete István bácsi, ügyvezető, bányamérnök fogadott minket. Elmesélte a bánya történetét, sok-sok érdekességet tudtunk meg tőle. Ezután mindenki kapott egy kabátot és egy kobakot, majd elindultunk a külszíni bányába.
Ott bemutatták, hogyan működik a kitermelés. Körbenéztünk, tapasztalatokat szerezhettünk a körülményekről, a gépekről, majd visszaültünk a buszba és mentünk újabb úti célunk felé. Végre odaértünk a kíváncsian várt bányához! Itt a biztonság volt az első. Kaptunk önmentőt és lámpát. Ezután megmutatták, hogyan működnek a gépek. Kicsit félelemmel felültünk egy autóra, és elindultunk lefelé a mélybe!
Az út nagyon meredek volt és ijesztő, mert nem volt világítás. Az izgalmak után leértünk, leszálltunk az autóról, elkezdtük felfedezni a bánya világát.
Nagyjából 140 méter mélyen voltunk! Érdekes volt a mai biztonsági berendezések világából elgondolni, milyen nehéz lehetett nagyapáink élete, mindennapi munkája az akkori körülmények között! Végre egy kicsivel feljebb mehettünk, ott is körülnéztünk. A visszajutás után visszaadtuk a lámpát s az önmentőt.
Bakonyoszlopon bementünk a templomhoz, itt lementünk a kriptába. Sokat meséltek nekünk az Esterházyakról. Az altemplomban még mumifikálódott tetemet is láthattunk.
Dudarra vitt az utunk, ahol megnéztük, hogy régen hol mentek le a bányába a bányászok. Megismertük a Dudarit nevű terméket, amit sok célra használnak a XXI. században. Amikor itt végeztünk, elmentünk Perébe, ahol megnéztük a bauxitbánya otthagyott nyersanyagát a II. világháborúból. Élményekkel gazdagodva indultunk vissza Zircre.
Nagyon szépen köszönjük Fekete István és Boros Dénes bácsinak a tartalmas, tanulságos napot. Nagyon jó élmény volt!
7.a osztály tanulói
Október 6.-án rendezték meg iskolánkban a pályaorientációs napot, 5.-től 8.-ig minden évfolyamnak szerveztek programokat. Én most a hetedikesekéről számolok be.
A rendes időben, 7.45-kor találkoztunk az iskolában. Először a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és AMI képviseletében Berkes Lajos igazgatóhelyettes jött el néhány kedves diákkal együtt. Beszámolójában elmondta, hogy milyen lehetőségek közül lehet választani: nyelvi előkészítő (angol, német), festő szak, grafikus szak. Ezután kötetlen beszélgetésre került sor a diákokkal. Az érdeklődők magukkal vihettek egy kis papírt, amin rajta voltak a gimnázium elérhetőségei is.
Ezt követően Horváth Attila, a PSZC Reguly Antal Szakképző Iskola és Kollégiumtól tájékoztatott minket arról, hogy milyen szakmákat lehet tanulni ebben az iskolában: gépi forgácsoló, ipari gépész, mezőgazdasági gépész, festő, mázoló, tapétázó, burkoló stb. Ezek némelyikében a jól tanuló diákok ösztöndíjat kapnak.
Az iskolákkal való ismerkedés után felkerekedtünk, és meglátogattunk egy gyárat, a vasútállomás mögött található Bakony Elektronikát. Hédl Sanyi bácsi nagy szeretettel fogadott minket. Ez a nagy cég egy kis családi vállalkozásból nőtt ki. A végzettséget nem igénylő munkától a programozóig különböző munkakörök betöltőivel találkoztunk. Itt gyártják például az autók különböző elektronikus kapcsolóit, de innét irányítják Magyarország több nagyáruházát és felsőoktatási intézményét is. Bemutatták az intelligens házat, a távfelügyeletet. Ezelőtt még sosem jártam gyárban, de feltűnt, hogy ez egy tiszta, kellemes munkahely. Sok munkavállaló örülne ilyen szociális helyiségnek, egészséget védő, környezetbarát munkahelynek!
Szerintem nagyon hasznos volt ez a nap, mindenki közelebb került ahhoz, hogy tudja, merre megy tovább. Külön köszönjük Hédl Sándor bácsinak a szakszerű vezetést, a lelkesítést, ösztönző szavait, miszerint: ötleteljünk, tanuljunk, boldoguljunk majd felnőtt életünk során.
Palánkai Tünde 7.a