A találkozóra 5 pedagógus utazott el, akik reprezentálták a project megvalósításának szakmai részét.

• Hegyi Mariann angol szakos tanárnő 

• Tribel Enikő angol szakos tanárnő 

• Futóné Berki Katalin Magyar szakos tanárnő

• Földesi Katalin informatika szakos tanárnő

• Burján István projektmenedzser

Az érkezés napján a fogadó iskola tanárai jöttek elénk, s vittek a szállásunkra. Másnap a reggeli órákban az iskolában közelebbről is megismerkedtünk, bemutatkoztunk. Minden iskola bemutatkozó filmet vitt az országról, településéről, intézményéről. A magyar filmek nagy sikert arattak, hiszen azokat tanulóink készítették el, csakúgy, mint kis ajándékaink, melyekkel megleptük a teameket. Kis szünet után a project tartalmának, annak lebonyolítási metodikájának megbeszélése következett, melyen hosszas vita után a résztvevők elfogadtak. Minden intézmény saját történetet visz színre, lépésről lépésre vázolva annak történelmi, irodalmi, művészeti hátterét is.

Ezek után tartalmas ebédet fogyasztottunk,majd vendéglátóink megmutatták az iskola egyik részét ( felső tagozat ).Nagyon gyorsan megbarátkoztunk az iskola tanulóival is, akik kiváncsian  jöttek, érdeklődtek, s szívesen álltak egy közös fotóhoz asszisztálni.Ezt a várossal való ismerkedés követte. Megtekintettük a nevezetességeket, mint vár, citycenter, múzeumok, s a hozzá tartozó kertek, a Pazar kilátás a tengerre és a tengerpartra. Templomok, a szűk utcák, terek, s a csodálatos panoráma a tengerparttal, s tengerrel, s még minden zöldben.

Ezek után fogadott bennünket a város polgármestere is. Kis pihenő után közös vacsora vette kezdetét az elmaradhatatlan előételekkel és a pizzával.

Nekünk szokatlan módon itt az utcákon, tereken a virágok mellett narancs, ill. mandarin, citromfák nyújtják gyümölcseiket. Nem a boltból vettük, hanem a fáról. Be kell vallani, nagyon savanyú és keserű volt.

Vastó egy aranyos, bájos ősi 35 000 fős tengerparti város, ahol ebben az időszakban  nagyon kevés embert látni az utcákon, Főleg azért is mert az olszok mentalitása különbözik a miénktől, lévénmi  nem ismerjük a délutáni szieszta fogalmát… A boltok 17 óra után nyitnak,néha 19-kor, s sokáig várják a vendéget.

Amikor mi álomra hjtjuk a fejünket, ők akkor kezdenek élni. Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnnek.

Az iskolában az első megdöbbenés: csak öt óra van naponta! Ja, de szombaton is van iskola!!! Most mondd, hogy cserélni akarsz…

Másnap az alsó tagozattal ismerkedtünk  meg, ami egy modern épületben kapott helyet, s együtt él  az ovival. Már készültek a karácsonyra, ezt jelezték a díszítések is.

A látogatást projektmegbeszélés követte, melyen finomodtak az eddig megbeszéltek. Majd tisztázódtak a mobilitások dátumai is. Ezt követően fényképek készültek, majd megkaptuk a házigazdák igazolását, hogy részt vettünk a találkozón. Kedves gesztus volt olasz részről. hogy minden iskolának és még személyre szabottan is egy kis ajándékkal kedveskedtek. Ezek után elvittek bennünket egy étterembe, hol tengeri herkentyűket ettünk, ( kénytelen kelletlen) de finom volt. Majd buszra szálltunk, s a tenger felé vettük az irányt. Egy természetvédelmi területet mutattak be a zajos, hatalmas hullámokkal támadó tenger partján. Itt sikerült kagylót is gyűjtenünk, s fényképeket készíteni. Nagyon aranyosak és előzékenyek voltak a vendéglátók. Vissza a városba, majd szabad program következett, s este egy csodás régi főúri házból kialakított étteremben láttak vendégül házigazdáink. Ismét tengeri fogások voltak a menün, de most a mennyiség is hatványozott volt. Kellemes vacsora után indultunk haza. Másnap lazább program volt, délelőtt iskolalátogatással, délután pedig városnézéssel és egy rövid sétával a városka tengerpartján. Korán kellett ágyba bújni, mert másnap hajnali kelés után 4 órás út állt előttünk Rómáig, majd onnan repülővel haza. Késő este érkeztünk,s mindenkinek jól esett, hogy a saját ágyában térhetett nyugovóra.

Ismét megtapasztalhattuk, hogy a különböző országokból érkező, de egyazon cél érdekében dolgozó oktatási szakemberek mennyire rácsodálkoznak az adott ország renszerére, szokásaira.

- Nálatok így van, mi ezt így csináljuk. Rettentő sok ötletet lehet egy-egy ilyen látogatás alkalmával meríteni, s ennyi felvétel még nem készült, hála a lelkes kollégáknak. S biztos vagyok benne, hogy ennek jó része meg is fog valósulni. Kíváncsian várjuk a következő találkozást Macedóniában. Most pedig egyik első dolgunk,hogy tájékoztassuk a gyerekeket munkájuk eredményéről, a véleményekről, a kollégákat az eredményekről.

Zirc, 2016.december 06.

                                                                                                         Burján István

                                                                                                    projektmenedzser