A forradalom részesei voltunk

Az idén március 14-én rendhagyó módon emlékeztünk meg iskolánk felső tagozatában az 1848-as forradalomról.
Az iskola épületében megelevenedtek az akkori március 15-ének legfontosabb helyszínei, s a gyerekek a reformkori emberek szerepébe képzelve magukat, aktív résztvevői lettek a forradalmi eseményeknek.

Osztályonként 15-15 percre egymás után tértek be az egyes termekbe, amelyek erre az időre átalakultak az ismert és megszokott szaktantermekből többek között a Pilvax kávéházzá, Nemzeti Múzeummá, Táncsics börtönévé.
Ezeken az állomásokon pedagógusok várták a gyerekeket, és játékos feladatokkal látták el őket.

A Pilvax kávéházban 4–5 fős asztaloknál foglaltak helyet, majd betűrejtvényből egy-egy márciusi ifjú nevét kellett összerakni az asztaltársaságoknak.. Ezután lelkesítően együtt szavalták el a Nemzeti dalt. Ezt követően – korunknak megfelelően – egy sms-ben értesíthették egyik ismerősüket a történtekről.

Néhány ezekből mutatóba:
Hol vagy, Petőfi? Elkéstetek! Siessetek!
A Pilvaxban ülök. Belecsöppentem a forradalomba!
Kitört a forradalom, Petőfi szaval! Gyertek a Pilvaxba!

Második állomás az Egyetem, majd újabb terem, a Landerer nyomda következett. Itt a Tizenkét pont általuk választott két követelését szerkesztették meg és nyomtatták ki papírra.
A Nemzeti Múzeum és a Városháza után a Helytartótanácshoz érkeztek. Nagyon kreatív feladatot kaptak: a Tizenkét pont alapján egy-egy megadott kulcsszó felhasználásával meg kellett alkotniuk a saját mostani időszerű követeléseiket.

Például:
Kívánjuk  a hosszabb szüneteket!
Évenkénti két osztálykirándulást!
Évenkénti síszünetet!
Évenkénti egy dolgozatot!
A témazárók megszűntetése!
A 6., 7. órák megszűntetése!
Kirándulások külföldre!
Ingyen utazás külföldre!
A 3. óra után szabadon távozhassunk!
Futkározhassunk szabadon szünetekben!
Az arizonások szabadon bocsájtassanak!

A 7-8.-osok ugyanezen az állomáson nagyon élvezték, hogy egy korabeli hírt kellett átalakítaniuk úgy, ahogy a mai sajtóban megjelenne.
Táncsics börtönének ajtai egy ördöglakat kinyitásával feltárulhattak, de a rabok csak egy szabadulós, egész osztály szereplését igénylő, nagyon élvezetes csoportos játék megoldása után kaphatták vissza szabadságukat.
Végül a Nemzeti Színházban a korabeli esti előadásra emlékezve zenés feladatot kaptak.
Valamennyi helyszínen az ünnepre emlékezve alkothattak kokárdát különböző anyagok és technikák segítségével.

Úgy érzem, ez az újszerű megemlékezés maradandó élményt jelentett az összes résztvevő számára.

Futóné B. Katalin