Diákszemmel
Immár hagyománnyá vált a Regulyban, hogy minden évben valamilyen formában megünnepeljük március 15.-ét.
Az idei évben, és tavaly rendhagyó módon történt a rendezvény, ugyanis nem a polgármesteri hivatalba mentünk előadást nézni, hanem az iskolában maradtunk és „akadályverseny szerűen” emlékeztünk. Állomásról-állomásra jártuk körbe az épületet, és mindenhol valamilyen logikai, tudáspróbaszerű, vagy ügyességi (mindenkit próbára tevő) feladatokat kellett megoldani.
Az elmúlt két évben az is változás volt, hogy nem volt félméteres hó. De sebaj, lesz jövőre is március 15., majd akkor pótolja az időjárás!
A nap teljesen átlagosan kezdődött. Az első két óra megtartva, majd a harmadik órában az osztályok a termeikbe mentek, ahol a hetedik évfolyamosok tartottak előadást, hogy a nyolcadikosoknak felelevenítsék, mi volt 1848-ban. Akik pedig még nem tanulták, (ide tartozik pár nyolcadikos is) kis betekintést nyerhettek az eseményekbe, hogy ne úgy induljanak neki a feladatoknak, hogy se kép, se hang.
Minden osztálynak készítenie kellett egy menetlevelet, amiben a 12 Pont szerepelt, és amelyik állomáson sikeresen (vagy sikertelenül) megoldottuk a feladatot, cserébe egy matricát kaptunk, amit a menetlevél megfelelő pontjához ragaszthattunk.
Utunk során először Andi nénit látogattuk meg, ahol az osztály „felelős minisztériumát” kellett megalkotnunk. Én az „osztályfőnök személye körüli miniszter” lettem, és ennek köszönhetően született meg ez a cikk is. A miniszterek megvoltak, mentünk tovább.
Utunk Karcsi bácsihoz vezetett, ahol foglyokat bocsátottunk szabadon kicsit művészi módon.
András bácsinál és Enikő néninél átmentünk kislabda hajításba és dobálóztunk egy kicsit, hogy megszerezhessük a Nemzeti Őrsereg-ért járó matricát. Sikerült. Katonai kiképzés pipa.
Megérkeztünk a közös teherviselés állomásra Futó Kati nénihez, amit szó szerint lehet érteni, ugyanis egymást kellett cipelnünk.
Benéztünk a Nemzeti Bankba is Magdi nénihez, ahol kirakóztunk és pénzeztünk. Kriszti és Bea nénihez értünk, ahol színeztünk és lakatokat „törtünk fel”. Jó, nyilván megvoltak hozzájuk a kulcsok, de azok össze voltak keverve és ez így jobban hangzik.
Szünet következett, de mi ennek ellenére is folytattuk utunkat rendíthetetlenül.
Elérkeztünk az Unió kapujához, ahol megrajzoltuk a Magyarország határait, mint utólag kiderült, 4.-eseknek való feladatokat próbáltunk megoldani Magyarország tájairól. Földrajz pipa, jöhetett a katonaság.
Földesi Kati néni termében ismételten kirakóztunk, majd kívántuk a sajtó szabadságát és megoldottunk néhány feladatot az A/2-esben.
Judit és Gyöngyi néninél (az esküdtszéknél) esküdtünk, hogy nem áruljuk el, hogy segítettek (úgyhogy ha ezt olvassák, akkor nem én írtam).
Ági és Angéla néninél évenként összehoztuk az országgyűlést, majd végül következett a fizika terem, ahol Mariann és Éva néni segítségével a vallásokat különböztettük meg.
Kész! Mindenhol voltunk, minden feladatot megcsináltunk, egy dolog volt hátra, mégpedig az, hogy levonult az összes osztály a tesiterembe és elszavaltuk a Nemzeti dalt.
Összesítésben jó volt, lehetne több ilyen rendezvény is. Andi néninek ajánlom, hogy jövőre is ez a feladatsor legyen és akkor ismételten ki tud választani valakit, aki megírja a cikket egy diák szemszögéből.
Az elmúlt két évben az is változás volt, hogy nem volt félméteres hó. De sebaj, lesz jövőre is március 15., majd akkor pótolja az időjárás!
A nap teljesen átlagosan kezdődött. Az első két óra megtartva, majd a harmadik órában az osztályok a termeikbe mentek, ahol a hetedik évfolyamosok tartottak előadást, hogy a nyolcadikosoknak felelevenítsék, mi volt 1848-ban. Akik pedig még nem tanulták, (ide tartozik pár nyolcadikos is) kis betekintést nyerhettek az eseményekbe, hogy ne úgy induljanak neki a feladatoknak, hogy se kép, se hang.
Minden osztálynak készítenie kellett egy menetlevelet, amiben a 12 Pont szerepelt, és amelyik állomáson sikeresen (vagy sikertelenül) megoldottuk a feladatot, cserébe egy matricát kaptunk, amit a menetlevél megfelelő pontjához ragaszthattunk.
Utunk során először Andi nénit látogattuk meg, ahol az osztály „felelős minisztériumát” kellett megalkotnunk. Én az „osztályfőnök személye körüli miniszter” lettem, és ennek köszönhetően született meg ez a cikk is. A miniszterek megvoltak, mentünk tovább.
Utunk Karcsi bácsihoz vezetett, ahol foglyokat bocsátottunk szabadon kicsit művészi módon.
András bácsinál és Enikő néninél átmentünk kislabda hajításba és dobálóztunk egy kicsit, hogy megszerezhessük a Nemzeti Őrsereg-ért járó matricát. Sikerült. Katonai kiképzés pipa.
Megérkeztünk a közös teherviselés állomásra Futó Kati nénihez, amit szó szerint lehet érteni, ugyanis egymást kellett cipelnünk.
Benéztünk a Nemzeti Bankba is Magdi nénihez, ahol kirakóztunk és pénzeztünk. Kriszti és Bea nénihez értünk, ahol színeztünk és lakatokat „törtünk fel”. Jó, nyilván megvoltak hozzájuk a kulcsok, de azok össze voltak keverve és ez így jobban hangzik.
Szünet következett, de mi ennek ellenére is folytattuk utunkat rendíthetetlenül.
Elérkeztünk az Unió kapujához, ahol megrajzoltuk a Magyarország határait, mint utólag kiderült, 4.-eseknek való feladatokat próbáltunk megoldani Magyarország tájairól. Földrajz pipa, jöhetett a katonaság.
Földesi Kati néni termében ismételten kirakóztunk, majd kívántuk a sajtó szabadságát és megoldottunk néhány feladatot az A/2-esben.
Judit és Gyöngyi néninél (az esküdtszéknél) esküdtünk, hogy nem áruljuk el, hogy segítettek (úgyhogy ha ezt olvassák, akkor nem én írtam).
Ági és Angéla néninél évenként összehoztuk az országgyűlést, majd végül következett a fizika terem, ahol Mariann és Éva néni segítségével a vallásokat különböztettük meg.
Kész! Mindenhol voltunk, minden feladatot megcsináltunk, egy dolog volt hátra, mégpedig az, hogy levonult az összes osztály a tesiterembe és elszavaltuk a Nemzeti dalt.
Összesítésben jó volt, lehetne több ilyen rendezvény is. Andi néninek ajánlom, hogy jövőre is ez a feladatsor legyen és akkor ismételten ki tud választani valakit, aki megírja a cikket egy diák szemszögéből.
Majer Balázs 8.c
(képek)