Tanár szemmel

Igen! Balázsnak jó a memóriája, :) valóban két éve próbálkozunk azzal, hogy játékosabb keretek között ünnepeljük 1848. március 15.-ét.
Miért így ünnepeltünk?
Hisszük, hogy így élményszerűbbé tesszük a nap eseményeit és természetesen a játék közben tanulunk is.
A megemlékezések a 3. órában kezdődtek és a 7. osztályosok valóban azért készültek, hogy az 5-6.-osokat tájékoztassák, a 8. osztályosokban felelevenítsék az eseményeket.
Egyet kell értenem Balázzsal! Voltak olyan 8.-osok, akik számára sok volt az újdonság. (Ajaj! Ki tanította nekik a törit?)
Kedves Balázs! Elfeledkeztél róla, hogy minden osztályból 2 embernek volt egy előzetes feladata, amiről beszámoltak ezen a napon. A Műemlékkönyvtárban jártak, ahol Németh Gábortól a könyvtár vezetőjétől tájékoztatást kaptak arról, hogy mi történt Zircen 1848-49-ben és korabeli dokumentumokat nézhettek meg, pl. Kossuth Pesti Hírlapját.
Igen… az állomások… és a közös NAGY SZAVALÁS!
Mi volt a jó a napban, tanár szemmel?
 1. Jó volt megtapasztalni, hogy a 7. osztályosok önként és (talán írhatom) lelkesedéssel vállalták a plusz feladatot. (Jó! Jó! Már hallom! Igen a töri 5-ös is közre játszott! :))
Panyi Krisztián és Hegyi Bendegúz! Jó volt látni a lelkesedéseteket és az alaposságotokat!
 2. Szerintem a diákoknak is hasznos élmény megtapasztalni, hogy milyen kiállni egy (esetleg „idegen”) közösség elé és „előadni”.
Szabi (Ambrus)! Nagy meglepetés volt számomra 4 év után azt látni, hogy milyen határozottan, magabiztosan tudsz beszélni, kérdezni, rögtönözni!
 3. Az állomásomon jó volt látni minden osztályt és közösséget (akiket tanítok, és akiket nem), hogy hogyan tudnak együttdolgozni? Mennyire figyelnek egymásra, a másik véleményére? Kik a hangadók? Kik nem vesznek részt a munkában? Ki, hogyan reagál arra, ha nem az ő akarata érvényesül? Hogyan élik meg a sikert, a kudarcot?
 4. NAGY ÉLMÉNY VOLT A KÖZÖS SZAVALÁS!
Talán volt olyan, akinek ez a fajta megemlékezés nem volt annyira ünnepi, mert pl. nem volt kötelező az ünneplő ruha (a feladatok jellege miatt), csak a kokárda… Régen éreztem ehhez hasonló ünnepi pillanatot, mint amikor az egész felső tagozat együtt szavalta, hogy „Esküszünk, esküszünk…” Igen! Gombóc volt a torokban!
Azt gondolom, hogy ez a közös élmény sok diákot is megérintett, hiszen még nem köszöntek el így tőlem, hogy „Kellemes nemzeti ünnepet”.
Gergő (Károlyi)! Kellemes nemzeti ünnepet Neked is! :)
Mi volt rossz a napban, tanár szemmel?
Az, hogy volt, aki unatkozott, vagy „cikinek” érezte, hogy ilyenben részt vegyen. Sőt megengedte magának, hogy nem vett részt az osztálya munkájában.(„Menő” volt?) Ők főleg 8. osztályosok voltak. Persze valószínűleg ők lettek volna azok, akik az ünnepséget is unalmasnak tartották volna.
Lehet, hogy ők az életben is unatkozni fognak?
Szerintem játszani, kipróbálni magam minden élethelyzetben érdemes.
Balázs! Jövőre más feladat lesz. Javaslom, hogy válts át Balázs személye körüli miniszterré. :)

Keresztesi Andrea 8.c