Az erdélyi kirándulásról
Szerencsések vagyunk, mivel elmehettünk 5 napra Erdélybe. A lehetőség a Határtalanul pályázat keretében, támogatásával valósult meg.
(Képek)
Különleges várakat, szép városokat, gyönyörű tájakat láthattuk. Találkoztunk az ottani hetedikesekkel, megismerkedtünk a helyi szokásokkal. Láthattuk, hogyan élnek ott az emberek, megkóstolhattuk a hagyományos ételeket. Erdély történetéről, Benedek Elekről, az erdélyi legendákról nagyon érdekes előadásokat hallhattunk, hála tanulótársainknak. Rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, új dolgokat tanultunk meg. Az ottani emberek nagyon kedvesek és közvetlenek voltak. Még jobb volt a kirándulás annak köszönhetően, hogy együtt voltunk. Aki teheti, mindenképpen vegyen részt ilyen kiránduláson!
A sok utazás ellenére mindenki nagyon jól érezte magát. Szerintem szívesen elmennénk újra.
A hetedik évfolyamosok
Erdélyben voltunk… a 7. évfolyam beszámolója az 5 napos kirándulásról
1. nap Erdélyben (Kapitány Dorottya)
Mindenki izgatottan várta a csütörtök esti indulást. Este 11 órakor indultunk el Zircről. Másnap reggel 6 óra környékén léptük át a magyar-román határt. Ezzel megkezdődött Erdélyben a kirándulásunk.
Mindenki izgatottan várta a csütörtök esti indulást. Este 11 órakor indultunk el Zircről. Másnap reggel 6 óra környékén léptük át a magyar-román határt. Ezzel megkezdődött Erdélyben a kirándulásunk.
ARAD:
Az első helyszín Arad volt. A város megtekintése után elsétáltunk az aradi vértanúk emlékhelyéhez a Szabadság- szoborhoz. Az emlékmű Zala György alkotása, amit 1890-ben avattak fel, majd 1925-ben lebontottak, majd a román-magyar megbékélés részeként 2004-ben újra visszakerült a helyére. A szobor előtt sok szép szavalatot hallhattunk.
Az első helyszín Arad volt. A város megtekintése után elsétáltunk az aradi vértanúk emlékhelyéhez a Szabadság- szoborhoz. Az emlékmű Zala György alkotása, amit 1890-ben avattak fel, majd 1925-ben lebontottak, majd a román-magyar megbékélés részeként 2004-ben újra visszakerült a helyére. A szobor előtt sok szép szavalatot hallhattunk.
KISIRATOS:
Az Aradon tett látogatásunk után 30 km utazás után megérkeztünk Kisiratosra. Itt meglátogattuk a Páter Godó Mihály Általános Iskolát. Nagy szeretettel fogadtak minket és egy kisebb előadás kereteiben elmesélték a falu történetét egészen 1437-ig visszanyúlva.
A település sok család birtokában volt, köztük a Hunyadi családéban is. A falu a török hódoltság alatt nem néptelenedett el, viszont a tizenöt éves háború után igen. 1818-ban a mostani lakosok őseit dohánykertészekként itt letelepítették, Szeged és Nógrád vidéki telepesekkel, ezért is szerepel a falu címerében a dohánylevél. A település szépen fejlődött majd az első világháború és annak következményei megakadályozták ezt. 1920-ban a román államhoz került, majd a kommunista rendszerben megfosztották a községi státusztól, amit csak 2004-ben sikerült visszaszereznie.
Az iskola igazgatója volt olyan kedves és egy rövid ismertetést tartott az iskoláról. 1839-ben indult be, akkor még csak osztatlan négyosztályos elemi iskolaként, majd az Osztrák-Magyar Monarchia idején hatosztályossá vált, majd 1926-ban bevezetik a hét osztályt.
Továbbá az iskola névadójáról is hallhattunk néhány szót. Godó Mihály 1913. szeptember 25-én született Kisiratoson. Iskoláit itt kezdte el, de az érettségit Kolozsváron tette le. 1942. május 13.-án szentelték pappá Szegeden. Többször is letartóztatták. Utolsó éveit a szentannai öregotthonban töltötte, majd 1996. szeptember 22-én hunyt el.
VAJDAHUNYAD VÁR:
Aznapi harmadik úti célunk Vajdahunyad vár volt. A legtöbb érdekességet és tudnivalót itt hallhattuk, részben az idegenvezetőnktől részben az iskolánk egyik diákjától. Megismerkedhettünk a vár legendáival és a Hunyadiakkal. Vajdahunyad várát Mikszáth Kálmán a várak királyának nevezte, éppen ezért a Millenniumra ennek a várnak a részeinek másából készült épület együttes képviselte a középkort. Egyes legendák szerint a Hunyad várát tündérek építették. Először 1364-ben említik királyi várként. A 11. században állt itt egy vár ami Hunyad vármegye központja volt. A 14. századi vár csak egy falból és a hozzá tartozó nyugati sarkon elhelyezkedő toronyból állt. A vár királyi birtok volt és felügyelete, karbantartása az erdélyi vajda feladata volt. Innen ered a „vajda” előtag. A várat Zsigmond király Vajk Buthinak, Hunyadi János apjának adományozta. A család a vár neve után kezdi elhasználni a Hunyadi nevet.
A vár leghíresebb ura Hunyadi János volt. Hunyadi miután bejárt országot, világot hatalmas várat építettet a birtokán. Ekkor épült meg a vár északnyugti szárnya, melynek földszintjén található két sor márványoszloppal és 12 csúcsíves boltozattal elosztott lovagterem.
Egy érdekes történet fűződik a vár 30 méter mély kútjához. A történet szerint három török fogolynak szabadságot ígértek, ha a várban kutat ásnak. Tizenöt év kemény munka után a sziklában forrásra bukkantak, azonban nem engedték el őket. A három török ekkor neveiket a kút oldalába vésték. E három név (ali, ibrahim, mehmet) kis betűkkel írva a Korán egyik sorát jelenti: „Vizetek van, de szívetek nincs”
Hunyadi inkább nyugati mintára egy kényelmes családi otthont szeretett volna kialakítani, mintsem egy erődöt. De a várúr nem azért lett a magyar nép hőse, mert megépíttette a várat, hanem azért mert a török elleni háborúk vezére és egyben hőse volt. A török verő hős életének utolsó diadala 1456-ban Nándorfehérváron aratta. Habár a magyar sereg győzelmet aratott az öröm nem lehetett felhőtlen, mivel pestis járvány tört ki, ennek esett áldozatul Hunyadi János is. A várat legnagyobb urának halála után Szilágyi Erzsébet lakta, ám nem sokára ő is elköltözött. Mátyás nem használta a várat. Végül 1482-ben fiára Corvin Jánosra hagyta, aki itt rendezte be udvartartását. János herceg halála után a vár Brandenburgi Györgyhöz került. Tőle Török Bálint vette meg. 1534-ben Czibak Imre fegyverrel próbálta megszerezni a várat, azonban ez sikertelen volt. 1601-ben havas földi csapatok támadják meg és gyújtják fel. Hunyad vára a 17. században ideiglenesen majd később végleg Bethlen Gábor birtokába kerül, majd később az ő örökösei lakták a várat. A kastély ezután Thököly Imre kezébe került. Ekkor a vár elég elhagyatott volt, ám tulajdonosa igyekezett felújítani. 1685-ben elkobozták a várat, majd 1725-ben a kincstárra szállt. 1823-ban egy villámcsapás elpusztította a tetőzetet, de szerencsére később helyre hozták.
A vár Trianon után Romániához került, ennek következtében állapota ismét romlott, és csak hunyadi halálának 500 éves évfordulójára kezdték el helyre hozni Vajdahunyad várát.
Az Aradon tett látogatásunk után 30 km utazás után megérkeztünk Kisiratosra. Itt meglátogattuk a Páter Godó Mihály Általános Iskolát. Nagy szeretettel fogadtak minket és egy kisebb előadás kereteiben elmesélték a falu történetét egészen 1437-ig visszanyúlva.
A település sok család birtokában volt, köztük a Hunyadi családéban is. A falu a török hódoltság alatt nem néptelenedett el, viszont a tizenöt éves háború után igen. 1818-ban a mostani lakosok őseit dohánykertészekként itt letelepítették, Szeged és Nógrád vidéki telepesekkel, ezért is szerepel a falu címerében a dohánylevél. A település szépen fejlődött majd az első világháború és annak következményei megakadályozták ezt. 1920-ban a román államhoz került, majd a kommunista rendszerben megfosztották a községi státusztól, amit csak 2004-ben sikerült visszaszereznie.
Az iskola igazgatója volt olyan kedves és egy rövid ismertetést tartott az iskoláról. 1839-ben indult be, akkor még csak osztatlan négyosztályos elemi iskolaként, majd az Osztrák-Magyar Monarchia idején hatosztályossá vált, majd 1926-ban bevezetik a hét osztályt.
Továbbá az iskola névadójáról is hallhattunk néhány szót. Godó Mihály 1913. szeptember 25-én született Kisiratoson. Iskoláit itt kezdte el, de az érettségit Kolozsváron tette le. 1942. május 13.-án szentelték pappá Szegeden. Többször is letartóztatták. Utolsó éveit a szentannai öregotthonban töltötte, majd 1996. szeptember 22-én hunyt el.
VAJDAHUNYAD VÁR:
Aznapi harmadik úti célunk Vajdahunyad vár volt. A legtöbb érdekességet és tudnivalót itt hallhattuk, részben az idegenvezetőnktől részben az iskolánk egyik diákjától. Megismerkedhettünk a vár legendáival és a Hunyadiakkal. Vajdahunyad várát Mikszáth Kálmán a várak királyának nevezte, éppen ezért a Millenniumra ennek a várnak a részeinek másából készült épület együttes képviselte a középkort. Egyes legendák szerint a Hunyad várát tündérek építették. Először 1364-ben említik királyi várként. A 11. században állt itt egy vár ami Hunyad vármegye központja volt. A 14. századi vár csak egy falból és a hozzá tartozó nyugati sarkon elhelyezkedő toronyból állt. A vár királyi birtok volt és felügyelete, karbantartása az erdélyi vajda feladata volt. Innen ered a „vajda” előtag. A várat Zsigmond király Vajk Buthinak, Hunyadi János apjának adományozta. A család a vár neve után kezdi elhasználni a Hunyadi nevet.
A vár leghíresebb ura Hunyadi János volt. Hunyadi miután bejárt országot, világot hatalmas várat építettet a birtokán. Ekkor épült meg a vár északnyugti szárnya, melynek földszintjén található két sor márványoszloppal és 12 csúcsíves boltozattal elosztott lovagterem.
Egy érdekes történet fűződik a vár 30 méter mély kútjához. A történet szerint három török fogolynak szabadságot ígértek, ha a várban kutat ásnak. Tizenöt év kemény munka után a sziklában forrásra bukkantak, azonban nem engedték el őket. A három török ekkor neveiket a kút oldalába vésték. E három név (ali, ibrahim, mehmet) kis betűkkel írva a Korán egyik sorát jelenti: „Vizetek van, de szívetek nincs”
Hunyadi inkább nyugati mintára egy kényelmes családi otthont szeretett volna kialakítani, mintsem egy erődöt. De a várúr nem azért lett a magyar nép hőse, mert megépíttette a várat, hanem azért mert a török elleni háborúk vezére és egyben hőse volt. A török verő hős életének utolsó diadala 1456-ban Nándorfehérváron aratta. Habár a magyar sereg győzelmet aratott az öröm nem lehetett felhőtlen, mivel pestis járvány tört ki, ennek esett áldozatul Hunyadi János is. A várat legnagyobb urának halála után Szilágyi Erzsébet lakta, ám nem sokára ő is elköltözött. Mátyás nem használta a várat. Végül 1482-ben fiára Corvin Jánosra hagyta, aki itt rendezte be udvartartását. János herceg halála után a vár Brandenburgi Györgyhöz került. Tőle Török Bálint vette meg. 1534-ben Czibak Imre fegyverrel próbálta megszerezni a várat, azonban ez sikertelen volt. 1601-ben havas földi csapatok támadják meg és gyújtják fel. Hunyad vára a 17. században ideiglenesen majd később végleg Bethlen Gábor birtokába kerül, majd később az ő örökösei lakták a várat. A kastély ezután Thököly Imre kezébe került. Ekkor a vár elég elhagyatott volt, ám tulajdonosa igyekezett felújítani. 1685-ben elkobozták a várat, majd 1725-ben a kincstárra szállt. 1823-ban egy villámcsapás elpusztította a tetőzetet, de szerencsére később helyre hozták.
A vár Trianon után Romániához került, ennek következtében állapota ismét romlott, és csak hunyadi halálának 500 éves évfordulójára kezdték el helyre hozni Vajdahunyad várát.
DÉVA:
Újabb 15 km utazás után elérkeztünk Dévára, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Először a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz látogattunk el, ahol elfogyaszthattuk a vacsoránkat és ajándékokat adhattunk át. Sajnos a várba már csak a másnap tudtunk felmenni.
A hosszú, de annál érdekesebb nap után elfoglaltuk a szállásunkat és kipihenhettük fáradalmainkat.
Újabb 15 km utazás után elérkeztünk Dévára, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Először a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz látogattunk el, ahol elfogyaszthattuk a vacsoránkat és ajándékokat adhattunk át. Sajnos a várba már csak a másnap tudtunk felmenni.
A hosszú, de annál érdekesebb nap után elfoglaltuk a szállásunkat és kipihenhettük fáradalmainkat.
2. nap (Tóth Zsófia)
Reggel, miután felkeltünk, összekészülődtünk, becsomagoltunk és bepakoltunk a buszba. Egyik kísérőtanárunk felajánlotta, hogy gyalog is elmehetünk vele a reggeliző helyre. Hárman jelentkeztünk a reggeli sétára, a többiek elmentek a busszal a fiúkért. Így volt időnk arra, hogy megnézzük, hogy is jár a libegő. Egy kedves gyermekotthonos fiú velünk tartott. Vezetésével körülnéztünk a környéken. Ez után az egész csapatot körbevezették a gyermekotthon monostorában. Mivel sajnos nem volt több időnk, megköszöntük a szállást, étkezést az idegenvezetést és elindultunk a várba. E libegő előtt beszámolót tartottak a cések, majd kis csoportokban feljutottunk a várba.
Elsőre ijesztőnek tűnt az utazás, de a kilátás valami fantasztikus volt. Még soha nem láttam ilyen csodálatos panorámát. Mivel tériszonyom van, kicsit félve mentem fel a várba, de nem bántam meg. Mikor elindultunk, cseperegni kezdett az eső, de mire leértünk, elállt. A városnézés után Székelykeresztúrra indultunk. Az iskolások itt is kedvesek voltak. A bemutatkozások és előadások után a fiúk játszottak egy focimeccset. Mi győztünk! A meccs után átadtuk az ajándékokat, beszélgettünk az ottani iskolásokkal majd elmentünk a az öreg körtefához. Itt is tartottak beszámolókat, az igazgatónő is beszélt a városról. Kicsit még beszélgettünk, majd indultunk vissza a buszra. Az új szállásra már egész későn érkeztünk. Gyorsan vacsoráztunk, elosztottuk a szobákat, átvettük a csomagokat. Négy osztálytársammal faházba kerültünk. Gyorsan kipakoltunk és hamar lefeküdtünk aludni.
Reggel, miután felkeltünk, összekészülődtünk, becsomagoltunk és bepakoltunk a buszba. Egyik kísérőtanárunk felajánlotta, hogy gyalog is elmehetünk vele a reggeliző helyre. Hárman jelentkeztünk a reggeli sétára, a többiek elmentek a busszal a fiúkért. Így volt időnk arra, hogy megnézzük, hogy is jár a libegő. Egy kedves gyermekotthonos fiú velünk tartott. Vezetésével körülnéztünk a környéken. Ez után az egész csapatot körbevezették a gyermekotthon monostorában. Mivel sajnos nem volt több időnk, megköszöntük a szállást, étkezést az idegenvezetést és elindultunk a várba. E libegő előtt beszámolót tartottak a cések, majd kis csoportokban feljutottunk a várba.
Elsőre ijesztőnek tűnt az utazás, de a kilátás valami fantasztikus volt. Még soha nem láttam ilyen csodálatos panorámát. Mivel tériszonyom van, kicsit félve mentem fel a várba, de nem bántam meg. Mikor elindultunk, cseperegni kezdett az eső, de mire leértünk, elállt. A városnézés után Székelykeresztúrra indultunk. Az iskolások itt is kedvesek voltak. A bemutatkozások és előadások után a fiúk játszottak egy focimeccset. Mi győztünk! A meccs után átadtuk az ajándékokat, beszélgettünk az ottani iskolásokkal majd elmentünk a az öreg körtefához. Itt is tartottak beszámolókat, az igazgatónő is beszélt a városról. Kicsit még beszélgettünk, majd indultunk vissza a buszra. Az új szállásra már egész későn érkeztünk. Gyorsan vacsoráztunk, elosztottuk a szobákat, átvettük a csomagokat. Négy osztálytársammal faházba kerültünk. Gyorsan kipakoltunk és hamar lefeküdtünk aludni.
A kirándulás harmadik napja (Detre Csongor)
Indulás reggel 8:00-kor a szállásról, ami Szentegyházán volt. Az első megálló Szováta lett volna, de időhiány miatt rögtön továbbutaztunk Marosfőre. Itt megnéztük a Maros “forrását”.
Ez azért van idézőjelben, mert a folyó igazából nem itt ered, ez csak egy mellékforrása. Ezt a forrást a lusták forrásának is nevezik, mivel a valódi forrás a falutól igen távol van. Azt megközelíteni gyalog jó néhány órába telik, így a turisták többsége (így mi is) csak a közelebbi forráshoz megy. A forrásnál megismerkedtünk a Maros és az Olt keletkezésének legendájával, miszerint egy tündér két lányát vízzé változtatta, hogy láthassák a Fekete-tenger partjára száműzött apjukat. A lányok nem tudtak megegyezni, ezért külön utakon indultak el. A hevesebb természetű (ez az Olt) hegyeket tört át, de hamar kifáradt. Végül lassabb, megfontoltabb testvére sietett segítségére, és így értek a Dunához, ahol láthatták apjukat.
A forrás megtekintése után rövid buszozás következett, majd kellemes gyalogtúra az esztenára. Az esztena román eredetű szó és annyit tesz; nyári szállás. Ezek olyan hegyi legelők, ahová a pásztorok április végén (birkák esetében Szent György napján április 24-én, tehenek esetén csak május közepén) kihajtják a jószágokat és ott rideg tartásban októberig legeltetik őket. Ez idő alatt a pásztorok kint élnek a legelő mellett felállított kis faházakban, csak akkor járnak le a faluba, amikor a saját maguk által előállított tejtermékeket leviszik eladni. A pásztoroknak októberben el kell számolniuk a gazdákkal. Ha esetleg egy jószág elveszett, elpusztult, a kárt a pásztor béréből elveszik. A kint élők élete igen nehéz, hiszen nem túlzottan kényelmes a szállásuk, a napirendjük is igen kemény: az egész napos munka után éjfélkor térnek nyugovóra és hajnalban már kelnek is. Ha ez nem lenne elég, a medvék erdélyi túlszaporodása miatt nem ritka, hogy a medve rátámad a nyájra. Ilyenkor a pásztornak el kell kergetnie a vadállatot. Kövekkel dobálják, meg de az sem ritka, hogy a láncfűrész is előkerül, és annak a berregésével riasztják el a vadat. Ezzel kapcsolatban egy mondással is megismerkedtünk: “Ha gyáva a pásztor gyapjat szarik a farkas.”. Ezekről meséltek nekünk a mindennapjaikat itt töltő pásztorok és délben meg is vendégeltek minket. Az ebéd egyszerű, de annál finomabb volt. Szalonnát, sajtot és friss kenyeret kaptunk, emellett megkóstolhattuk az ordát, ami a sajtkészítés egyik igen finom mellék terméke.
Innen tovább indultunk a Gyilkos- tóhoz és a Békás- szoroshoz
Az kanyargós út gyönyörű fenyvesekkel borított hegyeken vezettette keresztül. Az út közben meghallgattuk a Gyilkos- tó kialakulásának legendáját és a valós történet. Az egyik legenda szerint egy Fazekas Eszter nevű leányt egy zsivány vezér elrabolt és a hegyek közé hurcolta magával. A rabló hiába ígért Eszternek bármit a lány soha sem szerette meg végül mikor a zsivány kényszeríteni akarta a szerelemre. Eszter a hegyekhez kiáltott segítségért. Ekkor hatalmas vihar támadt villámok cikáztak és a hegy összedőlt maga alá temetve a lányt, a zsiványt és a hegyoldalban legeltető pásztort a nyájával együtt. A valóság az, hogy az esők mosták alá a hegyet, és mikor 1837-ben a földcsuszamlás bekövetkezett, tényleg egy pásztor legeltette a nyáját a domboldalon, és ő valóban meghalt. A tó további érdekessége hogy mikor beszakadt, fenyőtörzsek is kerültek a tóba. Ezeket a sós víz konzerválta és most karókként merednek ki a vízből. A szorosba gyalog indultunk le, de sajnos a legmélyére nem volt időnk lejutni. A séta közben látott monumentális sziklafalak így is lenyűgözőek voltak.
A szállásra fáradtan, de egy jó nappal a hátunk mögött érkeztünk meg.
Indulás reggel 8:00-kor a szállásról, ami Szentegyházán volt. Az első megálló Szováta lett volna, de időhiány miatt rögtön továbbutaztunk Marosfőre. Itt megnéztük a Maros “forrását”.
Ez azért van idézőjelben, mert a folyó igazából nem itt ered, ez csak egy mellékforrása. Ezt a forrást a lusták forrásának is nevezik, mivel a valódi forrás a falutól igen távol van. Azt megközelíteni gyalog jó néhány órába telik, így a turisták többsége (így mi is) csak a közelebbi forráshoz megy. A forrásnál megismerkedtünk a Maros és az Olt keletkezésének legendájával, miszerint egy tündér két lányát vízzé változtatta, hogy láthassák a Fekete-tenger partjára száműzött apjukat. A lányok nem tudtak megegyezni, ezért külön utakon indultak el. A hevesebb természetű (ez az Olt) hegyeket tört át, de hamar kifáradt. Végül lassabb, megfontoltabb testvére sietett segítségére, és így értek a Dunához, ahol láthatták apjukat.
A forrás megtekintése után rövid buszozás következett, majd kellemes gyalogtúra az esztenára. Az esztena román eredetű szó és annyit tesz; nyári szállás. Ezek olyan hegyi legelők, ahová a pásztorok április végén (birkák esetében Szent György napján április 24-én, tehenek esetén csak május közepén) kihajtják a jószágokat és ott rideg tartásban októberig legeltetik őket. Ez idő alatt a pásztorok kint élnek a legelő mellett felállított kis faházakban, csak akkor járnak le a faluba, amikor a saját maguk által előállított tejtermékeket leviszik eladni. A pásztoroknak októberben el kell számolniuk a gazdákkal. Ha esetleg egy jószág elveszett, elpusztult, a kárt a pásztor béréből elveszik. A kint élők élete igen nehéz, hiszen nem túlzottan kényelmes a szállásuk, a napirendjük is igen kemény: az egész napos munka után éjfélkor térnek nyugovóra és hajnalban már kelnek is. Ha ez nem lenne elég, a medvék erdélyi túlszaporodása miatt nem ritka, hogy a medve rátámad a nyájra. Ilyenkor a pásztornak el kell kergetnie a vadállatot. Kövekkel dobálják, meg de az sem ritka, hogy a láncfűrész is előkerül, és annak a berregésével riasztják el a vadat. Ezzel kapcsolatban egy mondással is megismerkedtünk: “Ha gyáva a pásztor gyapjat szarik a farkas.”. Ezekről meséltek nekünk a mindennapjaikat itt töltő pásztorok és délben meg is vendégeltek minket. Az ebéd egyszerű, de annál finomabb volt. Szalonnát, sajtot és friss kenyeret kaptunk, emellett megkóstolhattuk az ordát, ami a sajtkészítés egyik igen finom mellék terméke.
Innen tovább indultunk a Gyilkos- tóhoz és a Békás- szoroshoz
Az kanyargós út gyönyörű fenyvesekkel borított hegyeken vezettette keresztül. Az út közben meghallgattuk a Gyilkos- tó kialakulásának legendáját és a valós történet. Az egyik legenda szerint egy Fazekas Eszter nevű leányt egy zsivány vezér elrabolt és a hegyek közé hurcolta magával. A rabló hiába ígért Eszternek bármit a lány soha sem szerette meg végül mikor a zsivány kényszeríteni akarta a szerelemre. Eszter a hegyekhez kiáltott segítségért. Ekkor hatalmas vihar támadt villámok cikáztak és a hegy összedőlt maga alá temetve a lányt, a zsiványt és a hegyoldalban legeltető pásztort a nyájával együtt. A valóság az, hogy az esők mosták alá a hegyet, és mikor 1837-ben a földcsuszamlás bekövetkezett, tényleg egy pásztor legeltette a nyáját a domboldalon, és ő valóban meghalt. A tó további érdekessége hogy mikor beszakadt, fenyőtörzsek is kerültek a tóba. Ezeket a sós víz konzerválta és most karókként merednek ki a vízből. A szorosba gyalog indultunk le, de sajnos a legmélyére nem volt időnk lejutni. A séta közben látott monumentális sziklafalak így is lenyűgözőek voltak.
A szállásra fáradtan, de egy jó nappal a hátunk mögött érkeztünk meg.
Erdély 4.nap (Bartus Márk)
A napot a kiadós reggeli után egy kellemes úttal kezdtük Kisbaconba a Benedek Elek emlékházba.
A napot a kiadós reggeli után egy kellemes úttal kezdtük Kisbaconba a Benedek Elek emlékházba.
Kisbacon: Története: a Fenyős-patak völgyében az egykori vasbánya és vasolvasztó ipartörténeti emlék, 1831 és1849között üzemelt. Itt öntötte ágyúit Gábor Áron. 1910-ben 760 lakosa volt. A második bécsi döntéssel ismét Magyarország része lett, ekkor viszont Háromszék vármegyéhez csatolták. 1944 végén megszűnt a magyar fennhatóság. 1992-ben 557 lakosából 1 román kivételével mind magyarok voltak.
Benedek Elek háza: (Kisbacon, 1859. szeptember 30. – Kisbacon, 1929. augusztus 17.) magyar újságíró, író, országgyűlési képviselő „a nagy mesemondó”.
Dédunokája Szabó Réka tartott róla előadást. Beszélt a házról, Benedek Elekről. Bemutatta a híres könyveit.
Elmesélte, hogy mivel felesége Fischer Mária volt ezért a házat Marinak nevezték el.
Majd körbenézhettünk a házban.
Ezután a három osztály leült a ház elé és csináltunk pár fotót, aztán elindultunk Barótra Zirc testvérvárosába meglátogatni a helyi iskolát.
Dédunokája Szabó Réka tartott róla előadást. Beszélt a házról, Benedek Elekről. Bemutatta a híres könyveit.
Elmesélte, hogy mivel felesége Fischer Mária volt ezért a házat Marinak nevezték el.
Majd körbenézhettünk a házban.
Ezután a három osztály leült a ház elé és csináltunk pár fotót, aztán elindultunk Barótra Zirc testvérvárosába meglátogatni a helyi iskolát.
Barót: Város Romániában Kovászna megyében. Bányaváros, az egykori Miklósvár fiúszék, ma Erdővidék központja. Bibarcfalva, Bodos,Köpec,Miklósvár és Felsőrákos tartozik hozzá. 2002-ben 9670 lakosából 9271 magyar, 300 román, 84 cigány, 11 német volt.
Bementünk az iskolába és a zirci tanulók bemutatót tartottak. Utána ajándékoztunk, majd foci és kézi meccs következett. Mindkettőt mi nyertük.
Bementünk az iskolába és a zirci tanulók bemutatót tartottak. Utána ajándékoztunk, majd foci és kézi meccs következett. Mindkettőt mi nyertük.
Vargyas-szoros
Ezután következett a gyönyörű Vargyas-szoros: A Vargyas-szoros: (románul Cheile Vârghişului) a Rika-hegység északi részében, Vargyastól északnyugatra, Homoródalmástól keletre található. A Vargyas-patak által kivésett 3 km hosszú sziklaszoros a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet képezi. Ez a Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke. A szoros allochton karsztját négy fosszilis barlangszint (a patak szintje felett 5, 20, 40, 70-120 m-rel) és a jelenleg is alakuló aktív, patakos szint képviseli. A pleisztocén közepétől kialakult barlangrendszerekből mára már csak kisebb (2-20 m) vagy nagyobb (20-1500 m) barlangszakaszok maradtak meg a szoros mindkét oldalán. A Vargyas-szorosban 124 barlangot tartanak számon, melyeknek teljes hossza eléri a 7410 métert. A legnagyobb az Orbán Balázs-barlang (Nagy-barlang, Homoródalmási-barlang, Kőlik), amely az első tudományosan felkutatott barlang Erdélyben. A járatok hossza 1527 méter, négy természetes bejárata a patak vize felett 20 méterre nyílik.
Ezután következett a gyönyörű Vargyas-szoros: A Vargyas-szoros: (románul Cheile Vârghişului) a Rika-hegység északi részében, Vargyastól északnyugatra, Homoródalmástól keletre található. A Vargyas-patak által kivésett 3 km hosszú sziklaszoros a Vargyas-szoros Természetvédelmi Területet képezi. Ez a Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke. A szoros allochton karsztját négy fosszilis barlangszint (a patak szintje felett 5, 20, 40, 70-120 m-rel) és a jelenleg is alakuló aktív, patakos szint képviseli. A pleisztocén közepétől kialakult barlangrendszerekből mára már csak kisebb (2-20 m) vagy nagyobb (20-1500 m) barlangszakaszok maradtak meg a szoros mindkét oldalán. A Vargyas-szorosban 124 barlangot tartanak számon, melyeknek teljes hossza eléri a 7410 métert. A legnagyobb az Orbán Balázs-barlang (Nagy-barlang, Homoródalmási-barlang, Kőlik), amely az első tudományosan felkutatott barlang Erdélyben. A járatok hossza 1527 méter, négy természetes bejárata a patak vize felett 20 méterre nyílik.
A nap vége :)
Miután hazaértünk a szállásra megvacsoráztunk, majd néhány lány segített lemosni a buszt. De a legtöbben fociztak, zenét hallgattak, csomagoltak a holnapi nagy útra hazafelé.
Én személy szerint nagyon élveztem ezt a napot főleg azt, ami éjszaka történt, de arról inkább nem beszélek.
Nagyon jó volt!
Miután hazaértünk a szállásra megvacsoráztunk, majd néhány lány segített lemosni a buszt. De a legtöbben fociztak, zenét hallgattak, csomagoltak a holnapi nagy útra hazafelé.
Én személy szerint nagyon élveztem ezt a napot főleg azt, ami éjszaka történt, de arról inkább nem beszélek.
Nagyon jó volt!
5. nap – Hazaút (Dobos Csanád)
Korán reggel keltünk, hat óra körül. A reggeli és a mosakodás után már búcsúznunk is kellett szállásadóinktól, egy újabb fárasztó, de élményekben gazdag nap várt ránk, sajnos az utolsó. Az időjárás illett a hangulatunkhoz, szomorú borongós idő volt. Buszra szálltunk és meg sem álltunk Korondig, útközben újra gyönyörű tájakon haladtunk végig. Korondon mindenki bevásárolt, családtagjainknak (és magunknak) válogathattunk a szebbnél szebb kézműves termékekből. Ezután meglátogattuk a korondi iskola 7. évfolyamosait, akiknek átadtuk utolsó ajándékainkat. A következő megálló Nagyváradon volt, nem volt az útitervben, de volt még időnk és gondoltuk, hogy megállunk, és utolsó búcsút veszünk Erdélytől. Az idegenvezetőnk szerencsére nagyváradi volt, így sok érdekességet tudott nekünk mutatni. A busz a híres „kanonok-sor” mellett állt meg, innen kezdtük a városnézést. A Bazilikához átsétálva az előtte álló Szent László Király szobrát néztük meg. Közvetlenül a szomszédban álló Püspöki Palotát is megnézhettük. A közeli Petőfi Parkba át sétálva Petőfi Sándor, József Attila és Ady Endre szobrát látogattuk meg és emlékeztünk meg róluk. Ezután uzsonnával egybekötött pihenőt tartottunk, majd átsétáltunk az Ady Múzeumhoz, ami sajnos zárva volt így nem mentünk be. Nagyváradi városnézésünk lezárásaként a Garasos hídról néztük meg a Kőrös folyót. A híd onnan kapta a nevét, hogy régen csak egy garasért lehetett átmenni rajta. Nagyváradon volt úgy 1 órányi szabad program, bár nem vagyok benne biztos, elég hamar elment az az idő. Végül megérkeztünk haza, hajnal 4 óra körül.
Nekem nagyon tetszett Erdély, és szívesen visszamennék még.