Kölyökidő: Erasmus+

Olaszországban és Macedóniában járt a Zirci Reguly Antal Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola küldöttsége az Erasmus+ program keretében. A projektet vezető pedagógust és a diákokat kérdeztük élményeikről Kölyökidő rovatunkban.

– Az Erasmus+ program az Európai Unió országainak, azokon belül is az iskolák, óvodák együttműködésén alapul. Másodszori próbálkozásra sikerült iskolánknak egy öt országot összefogó projektbe bekapcsolódni, amelynek „European Sagas” a neve. Európai történetekből, mesékből áll. Mint minden országnak, nekünk is ki kellett választanunk egy mesét, és azt valamilyen formában előadni – mondta el Burján István pedagógus, a projekt menedzsere.

„Az Erasmus+ program indulásakor közel hat millió fiatal van munka nélkül az EU-ban. Ugyanakkor több mint két millió állás betöltetlenül, és a munkáltatók egyharmada saját bevallása szerint nehezen talál megfelelő képzettségű munkaerőt. Mindez jelentős készséghiányt jelez Európában. Az Erasmus+ úgy próbálja orvosolni ezt a hiányt, hogy külföldi tanulási, képzési és tapasztalatszerzési lehetőséget biztosít a résztvevőknek. Ezzel párhuzamosan javítja az európai oktatási, szakképzési és ifjúságtámogatási rendszer minőségét is, elősegítve az oktatási szakemberek és ifjú munkavállalók szakmai fejlődését, valamint az oktatás és a munka világa közötti szorosabb együttműködést” – olvasható az Erasmus+ honlapján.

Zirci diákok készítették ezeket a logókat az Erasmus + program keretében

Iskolánk első útja Olaszországba, egy 35 000 fős tengerparti városba, Vastóba vezetett még november végén. Ide csak pedagógusok utaztak, egyeztetések történtek, gondolatokat cseréltek a résztvevők. Az úti beszámolóból alább idézünk egy részletet.

„Nagyon gyorsan megbarátkoztunk az iskola tanulóival, akik kíváncsian jöttek, érdeklődtek, s szívesen álltak egy közös fotóhoz asszisztálni. Ezt a várossal való ismerkedés követte. Megtekintettük a nevezetességeket, mint vár, citycenter, múzeumok, s a hozzá tartozó kertek, a pazar kilátás a tengerre és a tengerpartra. Templomok, szűk utcák, terek, csodálatos panoráma a tengerparttal, s tengerrel, s még minden zöldben. Ezek után fogadott bennünket a város polgármestere is. Kis pihenő után közös vacsora vette kezdetét az elmaradhatatlan előételekkel és a pizzával. Nekünk szokatlan módon, az utcákon, tereken a virágok mellett narancs, illetve mandarin és citromfák nyújtották gyümölcseiket. Az olaszok mentalitása különbözik a miénktől, lévén mi nem ismerjük a délutáni szieszta fogalmát… A boltok 17 óra után nyitnak, néha 19-kor, s sokáig várják a vendégeket. Amikor mi álomra hajtjuk a fejünket, ők akkor kezdenek élni. Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnnek. Az iskolában az első megdöbbenés: csak öt óra van naponta! Ja, de szombaton is van iskola! Most mondd, hogy cserélni akarsz…”

Zirci pedagógusok együtt fényképezkedtek az olasz iskola tanulóival

A projekt második állomása Macedónia volt februárban, ahová már kilenc diák is elutazott. Családoknál lettek elszállásolva, barátságok születtek, a projekt keretein belül pedig különböző feladatok vártak rájuk. Burján István hangsúlyozza, a projekt lényege, hogy a fiatalok lássanak világot, kommunikáljanak egymással, gyakorolják az idegen nyelvet, erősödjön a kifejezőkészségük.

Tárkányi-Nagy Roberta több társával együtt először ült repülőgépen, és ő volt az egyetlen, aki oda-vissza becsipogott a reptéren. Megnyugtat, hogy nem csempészett semmit, a nadrágján volt egy csat, ez volt minden gond okozója – akkor megijedt kicsit, most már vidáman idézi fel a történteket, s az osztálynak is derültséget okoz repülős kalandjával. Arról is beszél, hogy nagyon sok barátot szereztek, s nem volt egyszerű búcsút venniük egymástól, még a könnyeik is potyogtak.

– Táncolnunk is kellett. A macedónok megmutatták a néptáncaikat, s mi is mutattunk pár néptáncot. Különböző workshopokra is sor került, melyekbe az egyes nemzetek bevonták egymást – meséli Benke Nikolett. A lányok reneszánsz jelmezbe is beöltöztek, s bizony különleges volt számukra, hogy nem a mai generációk öltözékét viselik – emlékszik vissza Molnár Zsófia. – Kódexet írtunk a magyar hagyományoknak megfelelően, az olasz workshopban rajzolni kellett, különböző mintákat kivágni, voltak sportjátékok; kosárlabda, foci, sorversenyek, a törököknél egy ilyen kendőmegszerző játék – sorolja Oláh Lili a feladatokat, amelyek élményt jelentettek a diákok számára.

A magyar hagyományoknak megfelelően lúdtollal készítik a Reguly-s diákok a kódexeket Macedóniában

A Mátyás király korát bemutató prezentáció első diája

Arról is kérdeztük a diákokat, hogyan fogadták őket a családok. – Nagyon rendesek voltak, figyeltek arra, hogy kinek mik az igényei, sok programot szerveztek nekünk – mondja Piedl Júlia. A kommunikáció egy kissé nehézkes volt, hiszen a macedónok csak angolul tanulnak, a vendég zirci diákok pedig németül beszéltek, de a Google-fordítónak köszönhetően sikerült megérteniük egymást. Bakonyvári Barbara számára jóleső érzés volt, hogy egy „Welcome!” felirat fogadta, amikor belépett a szállást adó család kislányának szobájába. Mint mondja, szinte lesték a kívánságaikat, nagyon finom ételeket készítettek. Az ugyan szokatlan volt számára, hogy egy büfében reggeliztek, s nem otthon.

Minden iskola bemutatkozó filmet vitt az országról, településéről, intézményéről. Mint megtudjuk, nagy sikert arattak a magyar filmek, hiszen ezeket – a többi ország delegációjáéval ellentétben – diákok készítették el. Volt a Reguly-sok részéről egy fiústáb, akik városunkról és iskolájukról csináltak promóciós filmet, nagyon sokat filmeztek például az arborétumban, és természetesen Zirc fő nevezetessége, az apátság sem maradhatott ki. A lánystáb pedig hazánk tájait és a fővárost mutatta be videójával, kiemelt szerepet szánva megyénknek. Sok anyagot találtak az interneten, de volt saját ötletük is, és készítettek felvételeket Tihanyban, Balatonfüreden, Veszprémben.

Korhű jelmezbe bújtatják a lányokat, ami különleges érzés volt a számukra

Burján István elmondja, a különböző országokból érkező pedagógusok is ugyanúgy barátkoztak egymással, mint a diákok. Óralátogatásokkal bepillantást nyertek az oktatási rendszerbe, összehasonlították a sajátjukéval. Macedóniában kilenc évfolyamos iskolák vannak, és negyven percesek a tanórák ötperces szünetekkel, alapvető eltérés pedig a nyelvtanításban van. Érdekességként megjegyzi, hogy óriási méretű a naplójuk, de ugyanúgy 1-től 5-ig osztályozzák a gyerekeket.

Egy kellemes, a magyarok összetartásával kapcsolatos élményt is megoszt velünk a pedagógus: – A Nov Dojran nevű település, ahol voltunk, éppen a görög-macedón határon található, és a magyar rendőrök ott teljesítettek szolgálatot. Az utolsó napon megkaptuk az ajándékainkat, amelyek gyerekmunkák voltak. Nem akartuk őket otthagyni, de egyszerűen annyi batyunk volt, hogy nem tudtuk felvinni a repülőgépre. Akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megkérnénk a rendőröket, hogy hozzák haza a csomagokat. Írtam egy féloldalas kérvényt, és megkértem az igazgató urat – aki csak macedónul beszélt –, hogy vigye ezt oda nekik. Hazaértünk, és egy hétfői napon megcsörrent a telefonom: a kontingensnek a parancsnoka hívott fel, hogy természetesen ők ezt haza fogják hozni. Meg akartam köszönni, de ő azt mondta, ne köszönjem, mert nekik az a dolguk, hogy segítsenek.

A projektben öt nemzet, a magyar, a német, az olasz, a török és a macedón vesz részt

A projekt menedzsere végül a továbbiakról is beszél. Mint azt megtudjuk, kétéves projektről van szó, melynek a következő fordulója városunkban lesz május 8. és 12. között. A vendégeket családoknál szeretnék elszállásolni, és mindent megtesznek azért, hogy tisztes vendéglátásban részesítsék őket. Tartalmas programokat, előadásokat, workshopokat szerveznek a részükre, melyben a családok mellett természetesen a projektben résztvevő diákok aktív közreműködésére is számítanak. A hazánkat követő állomás Németország lesz októberben, majd jövő áprilisban, Törökországban zárul a projekt.

Fotók: Reguly Iskola

Cikk: Kelemen Gábor
www.zirc.hu