Alkotni tanári módon

Az Erasmus+ programhoz kapcsolódóan egy kis kamara-kiállítás készült a Zirci Reguly Antal Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola pedagógusainak alkotásaiból.

„Meglepetés!” – ezt a címet adták a tárlatnak, nem véletlenül: több olyan pedagógus is bemutatkozott az iskolának egy kis szegletében, akikről nem igazán lehetett tudni, hogy szabadidejükben az alkotás örömének hódolnak. Heten vannak ők is, de a gonosszal ellentétben a szépet, az esztétikumot testesítik meg. A kiállítást ugyan már leszedték, de tervben van, hogy a jövőben egy nyilvánosabb helyen újra összeállnak a tanári módon elkészített munkák. A diákoknak mindenesetre meglepetés volt…
 
A rajz szakos tanároktól talán annyira nem meglepő, hogy alkotnak. Póda Károly ráadásul művész ember, összesen tizenegy önálló és csoportos kiállításon mutatkozott már be eddigi pályafutása során, többek között a bécsi Kunsthallében is láthatók voltak az alkotásai. Az első tárlata Szegeden nyílt meg 1991-ben, a legutóbbi pedig Zircen, a Múzeumok Éjszakáján 2010-ben. Hollandiában is kiállított már. Dolgozott a szegedi Kövér Béla Bábszínház díszlet- és bábtervezőjeként, munkájáért a „Szegedért” emlékérem bronz- majd ezüst-fokozatát is átvehette. Zircen 2009 óta tanít.

Az iskola másik rajz szakos tanára, Opra-Szabó Mária azt vallja, hogy a tanításhoz arra van szükség, hogy amit tanítunk, annak mesterei legyünk, minden technikát, minden feladatot mi, magunk is feldolgozzunk, átírjunk. „Alkotó magatartásunknak életmódunk részévé kell, váljon, hogy folyamatosan friss, aktuális, a legkorszerűbb feladatokkal, technikai megoldásokkal állhassunk tanítványaink elé. Tanulóink motiváltságát, aktivitását úgy tudjuk igazán elérni, ha hihető, hiteles aktív-alkotó személyként feladataik megoldásainak segítő partnereivé válunk.”

Kovács György technika szakos tanártól sem idegen az alkotás. Hiszi, hogy minden ember tehetséges, és az igazi feladat nem az, hogy kiválogassuk a tehetségeket a többiek közül, hanem hogy segítsük megtalálni mindenkinek azt, hogy ő éppen miben tehetséges. Az alkotás folyamata figyelemre, összpontosításra, precízségre, jó ízlésre nevel, és nem utolsósorban szórakoztat. „Számomra a legnagyobb öröm az alkotásban a felszabadult, vég nélküli játék, a harmónia és az örömszerzés a másik és az alkotó ember számára” – írja magáról a kiállítást is rendező pedagógus.

Lingl Zoltán igazgató is még azt a kategóriát képviseli, akinek az alkotókészségéről volt már némi előismeretünk. Pontosan két évvel ezelőtt, a 45. születésnapja alkalmából a családja ajándékozta meg egy meglepetés-kiállítással, melynek során digitális festményei kerültek bemutatásra a Városházán. „A digitális festmények akár ugyanúgy kézimunkával is készülhetnek, mint a hagyományos festmények, csak a létrehozásához használt eszközök mások. Ennek a technikának óriási előnye, hogy nem festékezem össze a lakást és kicsi a helyigénye. Ahol van egy asztal és egy szék, ott lehet festeni.”

Az igazán nagy meglepetést ezen a kiállításon a kosárfonó, fazekas és mézeskalácsos tanító okozta. Ők eddig szerényen „elbújtatták” előlünk ezt az oldalukat, de szerencsére most sikerült őket meggyőzni arról, hogy hozzák el és mutassák meg az „otthoni műhelyben” készülő tárgyakat.
 
Hegyiné Jakab Zsuzsanna a mézeskaláccsal a Felsőfokú Népi Játék- és Kismesterség Szakoktató Képzőben ismerkedett meg, Vágó Edit népi iparművésztől sajátította el ezt a mesterséget. 1996-ban szakoktatói bizonyítványt szerzett, majd több éven keresztül adta át ismereteit általános iskolás gyerekeknek. 2005-től tagja a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek, munkáit is ettől az évtől zsűrizteti. Szívesen jár bemutatókra, vesz részt pályázatokon és tart játszóházat kisebb közösségeknek. Pályamunkáival már több kiállításon vett részt, alkotásaival Finnországba is kijutott.

Katona Péterné már több mint tíz éve foglalkozik fazekassággal. Szabó Éva népi iparművésztől tanulta a precíz, igényes, hagyománytisztelő, alázatos munkát. „Mióta az anyag illatára, tapintására, színére rátaláltam, egyre inkább magával ragad e nemes anyag, melyet régen földnek neveztek a fazekasok. Már Ádám teremtésétől elkíséri az emberiséget történelme során. Évmilliók alatt lerakódott szemcséiben ősidők óta ott él a múlt, hogy kezeim között újjáéledjen kedves tárgyakban, szép edényekben, eszközökben, egyedi ajándéktárgyakban” – olvasható a tanítónő bemutatkozásában.
 
Slajchó Lujza is régóta vonzódik a népi mesterek kézműves munkái iránt: „Csodálattal tölt el, hogy a különféle anyagok természetét kiismerve azokból használati tárgyakat, vagy éppen ízléses dekorációt tudnak alkotni. Szerettem volna magam is kipróbálni, hogy miként lesz a fűzfavesszőből kosár, tároló-doboz. Jó érzés, mikor kezem munkájával megszületik valami kézzelfogható, használható dolog.” Többször is bekapcsolódott a Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház kosárfonó kurzusaiba, ahol Bittmann-né Heinrich Judit vezetésével kóstolt bele ebbe az izgalmas munkába.

Kelemen Gábor
www.zirc.hu