Tanulmányi kirándulás Budapesten
Az iskolánk minden évben ellátogat a 8. évfolyamos diákokkal Budapestre a Terror házába és a Szikla kórházba. Ez a kirándulás sokban segít a gyerekeknek az elmúlt évben megtanult dolgok feldolgozásában és megértésében. Mint ahogy minden évben, az idén is a 8/a, 8/b, és a 8/c osztály vett részt rajta. A gyerekek nagyon érdekesnek és izgalmasnak, ugyanakkor megdöbbentőnek találták a múzeumokban átélteket.
Május 20-án évfolyam kiránduláson vettünk részt Budapesten. Első uticélunk a várba vezetett. Ott megnéztük a Sándor palotát majd az udvarban sétáltunk, és persze gyönyörködtünk a csodás kilátásban, amit fényképek és szelfik formájában meg is örökítettünk.
Következő állomásaink témája már korántsem volt ilyen vidám hangulatú, mivel a Szikla kórházba, majd a Terror házába látogattunk el.A Szikla kórház egy különleges létesítmény, melyet a második világháború alatt hoztak létre a Vár alatti barlangrendszerben. Elöszőr kórházként működött, majd később, a hidegháborús időszakban atombunkerként is funkcionált. Egészen 2002-ig titkosított volt, múzeumként 2008 óta látogatható.
Légitámadások esetén is biztonságosan lehetett igénybe venni, saját áram és vízellátással rendelkezett, a levegő cseréjét egy szűrőberendezéssel szintén el tudták végezni, bár a sok beteg és a dohányzás megengedése miatt a hőmérséklet akár 40 Celsius fok is lehetett. Érdekesség még az is, hogy ez a levegőszűrő napjainkban működik, sőt most is ezzel cserélik a levegőt. A vezetés alatt csak kis részét jártuk be a kórháznak, viszont rengeteg információt tudtunk meg. Bepillantást nyertünk az akkori betegellátás mindennapjaiba. A tárlatot élethű viaszbábuk és a világháborús viszonyoknak megfelelő berendezés tette szemléletessé és egyben megrázóvá. A különböző helységekben műtőket, vizsgálókat alakítottak ki, valamint az egyik teremben bemutatták, milyen fontos napjainkban is a háború súlytotta területek hadszínterein az elsősegélynyújtás és egymás segítése. A foglalkozás végén kipróbálhattunk egy légoltalmi szirénát, aminek hátborzongató hangja vész esetén az egész kórházat betöltötte.
Végül részt vettünk egy interaktív előadáson, vizuálisan is szemléltetve hazánk és Budapest megszállását.
A felszínre visszatérve valószínűleg mindenki egy kicsit nagyobb átérzéssel viseltetett a világháború iránt.
Légitámadások esetén is biztonságosan lehetett igénybe venni, saját áram és vízellátással rendelkezett, a levegő cseréjét egy szűrőberendezéssel szintén el tudták végezni, bár a sok beteg és a dohányzás megengedése miatt a hőmérséklet akár 40 Celsius fok is lehetett. Érdekesség még az is, hogy ez a levegőszűrő napjainkban működik, sőt most is ezzel cserélik a levegőt. A vezetés alatt csak kis részét jártuk be a kórháznak, viszont rengeteg információt tudtunk meg. Bepillantást nyertünk az akkori betegellátás mindennapjaiba. A tárlatot élethű viaszbábuk és a világháborús viszonyoknak megfelelő berendezés tette szemléletessé és egyben megrázóvá. A különböző helységekben műtőket, vizsgálókat alakítottak ki, valamint az egyik teremben bemutatták, milyen fontos napjainkban is a háború súlytotta területek hadszínterein az elsősegélynyújtás és egymás segítése. A foglalkozás végén kipróbálhattunk egy légoltalmi szirénát, aminek hátborzongató hangja vész esetén az egész kórházat betöltötte.
Végül részt vettünk egy interaktív előadáson, vizuálisan is szemléltetve hazánk és Budapest megszállását.
A felszínre visszatérve valószínűleg mindenki egy kicsit nagyobb átérzéssel viseltetett a világháború iránt.
Utunk második állomása az Andrássy út 60-62-ben található Terror háza volt. A korábban nyilasok központjaként működő épület mára már egy múzeum, amely a fasizmus és a kommunizmus alatt történt borzalmakat eleveníti meg.
Belépve egy hatalmas T-54-es típusú tankkal találtuk szembe magunkat, amely alatt szintetikus olaj csorgott a mélybe.
Az épületben minden teremnek saját neve, témája van, így a látogatók számára még emlékezetesebb a tett látogatás.
Az első terem, a Nyilas terem volt ahol a Szálasi Ferenc által vezetett pártról tudhattunk meg dolgokat. Megnézhettük milyen ruhákat hordtak és különböző kisfilmeken keresztül ismerhettük meg az akkori történéseket.
Több másik folyosón végig haladva megérkeztünk a Gulag terembe. Itt egy nagyon érdekes és kreatív megoldással ábrázolták azokat a táboroknak a helyét ahova a magyarokat vitték. A teremben szintén voltak interaktív dolgok, viszont itt a túlélőktől hallhattunk interjúkat valamint megtekinthettük a múzeumnak adományozott tárgyaikat.
Az egyik teremben láthattuk, milyen is volt az élet mikor minden ˝fehér aranyból˝ készült. Sok-sok használati tárgy, például edények, tálak, evőeszközök.
Miközben teremről teremre vándoroltunk, betévedtünk egy labirintusba. A falak, amelyek szilikonból készült zsírdarabokból álltak, a beszolgáltatást szimbolizálták. Mellette ételjegyeket láthattunk és egy szintén műanyagból álló disznót, amelynél a tárlatvezető elmesélte a “feketevágás” történetét.
A rengetek termen végig haladva mindenki elgondolkodott milyen is lehetett abban a világban élni, ekkora borzalmakon keresztül menni. Számunkra a legmegrázóbb talán a pincebörtön volt. Rettenetes érzés látni, hogy voltak emberek, akiket itt kínoztak és tartottak fogva, annak ellenére, semmit nem követtek el. De nem csak szobákon haladtunk, hanem időben is. Ahogy nőtt a megtekintett termek száma, úgy haladtak az évek is. Nem sokkal a vezetés vége előtt már az 1956-os évi kivándorlásokról esett szó. Végül az utolsó szobába érve megtekinthettük a felvételeken, ahogy a szovjet katonák elhagyják hazánkat.
Utunk végső állomása nem volt más, mint Csákvár ahol mindenki megkóstolhatta az ott készült fagylaltot.