Ányos Pál verseny

Az idei év decemberében is megrendezték a már hagyományosnak tekinthető Ányos Pál versenyeket. 14 tanuló képviselte iskolánkat  a Nagyesztergáron december 8-án megrendezett  programon.

Iskolánk tanulói közül a szavalóversenyen a következő eredmények születtek:
5-6. osztályos korcsoportban

Lázár Hanna 6. b osztályos tanuló 1. helyezést
Németh Nikolett 6. c osztályos tanuló 2. helyezést ért el.

A 7-8. osztályosok közt
Belső Ivett 8. b osztályos tanuló 3. helyezett lett.

A meseíró verseny eredménye a következő:
Molnár Réka 5. b osztályos tanuló
Vajda Luca 7.d osztályos tanuló egyaránt helyezett lett, mindketten könyvjutalomban részesültek.

A rajzpályázat eredménye:
Belső Ivett 8.b osztály, helyezett lett, jutalomkönyvet kapott.

A szereplésért és a felkészülésért gratulálunk a résztvevőknek, valamint a felkészítő tanároknak. Az 5. b osztályos Molnár Réka nyertes meséjét itt elolvashatjátok.

A tündér, aki az ördöggel cimborált

   Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás –tengeren is túl egy kastély legmélyén élt egy jóságos tündérlány.  Ez a tündér különleges lény volt, mert hatalmas varázserővel bírt. Mindenki félt tőle, messze elkerülték az emberek, még az állatkák is. Magányos volt és szomorú.

   Egy napon, ahogy a kastély kertjében sétálgatott, meglátott egy picike egeret, aki beszorult egy kő alá. A tündér közelebb ment hozzá, megsajnálta, mert észrevette, hogy megsérült.  Kiszabadította, és bekötözte a sebét.  Ám ekkor az aranyos kisegér nyomban gonosz ördöggé változott és így szólt:

- Hiába segítettél nekem, ne is gondold, hogy valaha is meg fogom hálálni.  Azzal hármat dobbantott, és eltűnt.

   A tündér csodálkozva állt, és próbálta kitalálni, hova tűnhetett az ördög.  Gondolta, megkeresi, milyen jó lenne végre valakivel játszani.  Járt föl és alá a kertben, mindenhova bekukkantott.

- Hol vagy, ördög, hol vagy? – kiáltozta, de választ nem kapott.

Meghallotta ezt egy arra ólálkodó kíváncsi öregasszony, gondolta, megnézi, ki hívhatja ilyen hangosan az ördögöt. Hát meglátta a tündérlányt, és máris rohant annak apjához, hogy hírt vigyen neki arról, amit látott és hallott. A király döbbenten meredt rá, s elhatározta, ő is meglesi, hogy nem hazudott-e az asszony. Amint meghallotta a lánya hangját, ráförmedve kérdezte:

- Miért keresed, édes lányom azt a gonosz teremtményt?

- -Jaj, apám – felelte a tündérlány -, szörnyen unatkozom, gondoltam, jó mulatság lesz megkeresni és beszélgetni vele. Más úgysem áll szóba velem.

A király haragosan megparancsolta, menjen világgá a gyermeke, és addig vissza se térjen, míg meg nem tanulja, hogy aki az ördöggel cimborál, az maga is gonosz ember. A lány zokogott és könyörgött, hogy ne tegye ezt vele, de az apja nem engedett.

A tündér nagy búsan útnak indult, és estére kelve meghúzódott egy barlangban. Hirtelen szörnyű nagy dörmögésre lett figyelmes.

- Ördög, te vagy az?- kérdezte, de a hang csak dörmögött, és egyre közeledett.

- Ördög, te vagy az? – kérdezte már halkabban félelmében, de akkor hirtelen meglátott egy szörnyű nagy medvét. Az ijedtségtől mozdulni sem bírt, lába a földbe gyökerezett. A medve két lábra emelkedett, és megszólalt:

- Miért keresed a barlangomban az ördögöt, te tündérlány? Csak nem jóban vagy vele? Mert ha igen, akkor fuss, mert nyomban ízekre téplek!

A megszeppent lány reszketve válaszolt:

- Nem vagyok vele jóban, de apámon kívül csak őt ismerem, hiszen mindenki fél tőlem, mert hatalmas erővel bírok.

- Ha olyan nagy erőd van, törd meg az átkot, amit az ördög küldött rám. Hét esztendeje már, hogy medvévé változtatott. Ha valaki visszavarázsol engem azzá, aki voltam, abban a pillanatban a gonosz ördögből egy száraz kóró lesz a birodalmam sarkában, és soha senkinek sem tud rosszat tenni.

A tündér összeszedte minden erejét, és levette az átkot a medvéről. Hát lássatok csodát, egyszer csak egy deli királyfi állt előtte. Azonnal beleszeretett, de a fiúnak is megtetszett a tündér. Nyomban el is vitte a saját kastélyába, amit az apja hagyott rá.

Nagy lakodalmat csaptak. Meghívták a lány apját is, az öreg királyt, aki azóta már megszelídült, és nagyon megbánta, hogy egyetlen leányát elűzte.

Máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.